Egyszerre lettünk rózsahimlősek. Vörös dudorok égették a testünk, a hűvös parketten ültünk a kisszobában. Ha nem bírtuk, jégkockát tettünk a kiütéseinkre. A gyógyszereket nem nyeltük le, a tolltartóba dobtuk, vagy az asztalfiókba sepertük. Ha anyánk ebédelni hívott, a kopott háziruháit vettük…

A Kardosék mindig időben befizették a közös költséget és a számlákat, a közgyűléseken is ott ültek az első sorban. Nem volt hangosan ugató kutyájuk, vagy éjjel háromkor felsíró gyerekük. Mindenkivel leálltak beszélgetni pár percre, és a liftajtót sem húzták be sebesen, mikor hallották, hogy más is…

Életemben először meséltem róla valakinek. Ültünk a belvárosi kávézó teraszán, fröccsöt rendeltünk, fülledt és párás volt a levegő. Ő, aki velem szemben ült, megjegyezte, hogy az imént, amikor a parkban sétáltunk, milyen váratlanul, és mekkora erővel szakítottam ki jobb kezemet az ő bal kezéből, és…