Az emeleten nő a fű, a kirakatokat befalazták. az éjjel-nappali patikába senki nem megy gyógyszerért, csupasz mellkasú férfiak tartják egymásnak a létrát, a balkonon háttal ül egy fiú. A harmadik az én utcám. De nem. Valójában a negyedik. De nem. Lehet, hogy az ötödik. De nem.

Kanyargok, gördülök, fel-le, csapódom neki a sziklának. Sosem leszek tisztán sima, nyugodt. Egyszer a belsőm látszik, egyszer a külsőm hányom rád egyszer meg éppen csak fodrozódom, apró völgyekkel és dombokkal ostromlom a látóhatárt.   Olyan vagyok, amit nem szeretsz. Nincs rajtam…