Az anya kigombolta kabátját. Levetette. Leült a székre. A lánya kigombolta kabátját. Levetette. Leült a székre. Az anya keresztbe tette a lábait, kezével nem tudta, hogy mit kezdjen. A lánya keresztbe tette lábait, és úgy tett mintha nem tudná, mit kezdjen kezeivel. Az anya hirtelen felállt,…

A férfi és a nő sokévnyi házasság után állt szemben egymással. Régóta nem történt ilyen, nagyon régóta, ők sem tudtak volna emlékezni arra, hogy mióta nem. Akkor néztek utoljára egymás szemébe, nem is igazán a szembe, hanem mélyen bele a másik lelkébe. Csak egy pillanatra dermedtek meg, és dermedt…

Pillanatba ragadva Én nem nép-, hanem képszerű vagyok.   Már magányosan se Beleszakadtam a kapcsolat tartásába.   Szingliadó Eddig csak senkim nem volt,  most már semmim se lesz.   Örökké együtt Nem szárnyas volt vacsorára.                         Házisárkány   Buzgók Jól hittük,…

A világ nagy része nem is tudott a létezéséről. Ha valaki mégis tudomást szerzett róla, vagy valamilyen különös okból kifolyólag járt ott, és mesélni kezdett a környezetének arról, hogy miféle vidék is az, általában senki nem hitt neki. Porcelánvölgy lakói egyáltalán nem is bánták ezt a nagyfokú…

A nagyfiúk asztalához ültem. Pont volt még egy hely és én félve tettem le a zöld, műanyag tálcám. A zsíros gulyás kilöttyent a mélytányér mellé és a leheletvékony szalvéta gyorsan felszívta a narancssárga levet. Gyorsan felnéztem, hogy észrevették-e ügyetlenségemet, de a fiúk alig figyeltek rám. Azt…

Egyszerre lettünk rózsahimlősek. Vörös dudorok égették a testünk, a hűvös parketten ültünk a kisszobában. Ha nem bírtuk, jégkockát tettünk a kiütéseinkre. A gyógyszereket nem nyeltük le, a tolltartóba dobtuk, vagy az asztalfiókba sepertük. Ha anyánk ebédelni hívott, a kopott háziruháit vettük…

De sápadt vagy, bogaram! Olyan beesett az arcod! Mosott egy képed van ma, drágám! Ilyen és ezekhez hasonló bókokkal halmoznak el mostanában, én meg kényszeresen vigyorgok. Áh, csak kicsit fáradt vagyok, mondom. Jaj, hát megértik, mondják a bókolók. De vajon mi a francot értenek? Mert én lassan már…

A Kardosék mindig időben befizették a közös költséget és a számlákat, a közgyűléseken is ott ültek az első sorban. Nem volt hangosan ugató kutyájuk, vagy éjjel háromkor felsíró gyerekük. Mindenkivel leálltak beszélgetni pár percre, és a liftajtót sem húzták be sebesen, mikor hallották, hogy más is…

Életemben először meséltem róla valakinek. Ültünk a belvárosi kávézó teraszán, fröccsöt rendeltünk, fülledt és párás volt a levegő. Ő, aki velem szemben ült, megjegyezte, hogy az imént, amikor a parkban sétáltunk, milyen váratlanul, és mekkora erővel szakítottam ki jobb kezemet az ő bal kezéből, és…

A hatalmas irodaház csak egy-két szobájából szűrődtek ki  a hideg, fehér fények, kevesen voltak már az épületben ilyenkor. Az üres lakásba hazaérni nem vágyó egyedülállók és azok a férjek és feleségek, akik a hétköznapokból túlóra címen loptak el néha-néha pár órát az otthoni feladatok,…