Az emeleten nő a fű, a kirakatokat befalazták. az éjjel-nappali patikába senki nem megy gyógyszerért, csupasz mellkasú férfiak tartják egymásnak a létrát, a balkonon háttal ül egy fiú. A harmadik az én utcám. De nem. Valójában a negyedik. De nem. Lehet, hogy az ötödik. De nem.

Szamurájosat Játszott minden délután Hátsó sarokban   Tanítónénik Osztálytársak és senki Nem értette ezt   Japánba megy ő Bölcsektől tanul majd Ha végre felnő   Cseresznyefánál Gésák szeme tüzében Szamuráj lesz ő   Hosszúszakállú Ráncos agg tanítja majd Hibázik sokszor   Hibázik…

A világ nagy része nem is tudott a létezéséről. Ha valaki mégis tudomást szerzett róla, vagy valamilyen különös okból kifolyólag járt ott, és mesélni kezdett a környezetének arról, hogy miféle vidék is az, általában senki nem hitt neki. Porcelánvölgy lakói egyáltalán nem is bánták ezt a nagyfokú…

A nagyfiúk asztalához ültem. Pont volt még egy hely és én félve tettem le a zöld, műanyag tálcám. A zsíros gulyás kilöttyent a mélytányér mellé és a leheletvékony szalvéta gyorsan felszívta a narancssárga levet. Gyorsan felnéztem, hogy észrevették-e ügyetlenségemet, de a fiúk alig figyeltek rám. Azt…

  A szekrényből elkezdte kirámolni a ruhát. Egyenként emelgette le a vállfákat, lassan, komótosan, mintha alaposabban végig szeretné mérni, most, utoljára. Búcsú volt ez, lehúzni magáról a múltat, mint a bőrt. Levedleni. A kék vászonszoknyánál lelassult. Magához mérte. Sűrű szövésű vászon, ha az…