Az orvosok pukkadoztak a nevetéstől, sőt úgy tűnt, pukkadozik az egész környék, és a kis dalmáciai üdülővároska hahotázásának ritmusára táncolnak az Adria hullámai. Zita ramatyul festett, a kórház dolgozói furcsán méregették, majd a maguk lezser módján, mosolyogva indították útjára a mentőautót vele…

A balett óra előtt mindig nagy volt a zsivaj az öltözőben. A lányok egymást túlkiabálva beszélték meg, hogy mi volt aznap a suliban, ki hányast kapott a nyelvtan dogára és melyik sellőbarbiet szeretné megkapni karácsonyra. Öltözésre már alig maradt időnk, az apukáknak és a nagymamáknak úgy kellett…

A madarak múlt héten már azt hitték, tavasz van. Hajnalban rögtön csiripelni kezdtek, az első fagy nélküli éjszakákat ünnepelték. Még sosem vágyta ennyire, hogy vége legyen a télnek, ezért minden jelet, ami erre mutatott, tőle szokatlan lelkesedéssel üdvözölt. A télikabátot, amit olyan lelkesen vett…

Ki ez? Kérdezem hangosan a fürdőszobai tükör előtt. Ritka pillanat ez, de rendszeres, a kapkodva felkent és lemosott festékek és a reggeli és esti készülődések, rohanások idején megejtett gyors ellenőrzések csak másodpercekre engednek belenézni az arcomat visszatükröző…

Már az ajtóban álltam a kis hátizsákkal, amibe a pöttyös pizsamát pakoltam, amit nagyanyám kipirult arccal hozott haza a falusi boltból, olyan boldogan, mint az egész napos fáradozások árán elejtett zsákmányt. Pamut, mondta és mielőtt letette volna elém, az arcához simította.  Apám épp lépett ki az…

  Még mindig nagy a hőség, pedig már esteledik. Mély, nyomasztó alkony úszik a tájra, kanyarog a fák között, süpped bele a földbe, a fűszálakat körülöleli. A patak mellett ülünk, a nagy fűzfa mellett, Bori meg én. A víz sötétlik, de még visszatükröződik rajta a lemenő nap pirult narancsszíne és a…