Ki ez? Kérdezem hangosan a fürdőszobai tükör előtt. Ritka pillanat ez, de rendszeres, a kapkodva felkent és lemosott festékek és a reggeli és esti készülődések, rohanások idején megejtett gyors ellenőrzések csak másodpercekre engednek belenézni az arcomat visszatükröző üvegbe. Nem én vagyok ott olyankor, csak egy tárgy, egy kép, ami színekből és formákból áll, tetszik, vagy nem tetszik, változtatni úgysem lehet, idő híján.

Mit látsz, amikor a tükörbe nézel? Azt, aki vagy, csak a jelenlegi képet, vagy aki voltál azelőtt, hónapokkal, évekkel korábban. Egy gyereket, egy kamaszt, egy felnőttet, vagy aki leszel, azt az embert látod. A jövőbeni feleséget, férjet, idős hölgyet, urat, ráncokat, múltat tükröző arcot. Tom Hussey Reflection című, az interneten hamar népszerűvé vált fotósorozata is erről szól. Idős emberek a tükörbe nézve fiatalkori önmagukat látják.

Az idő a fiatal ápolónőt idős hölggyé formálta, aki egy kórházi mosdóban szembesül egykori énjével.

Fotó: Tom Hussey

Forrás: http://www.tomhussey.com/PROJECTS/REFLECTIONS/thumbs

Az idős hölgy, aki újdonsült nagymamaként fiába karolva a kórházban a visszatükröződő üvegen a hajdani friss anyukát látja - amikor még ő tartotta kezében újszülöttjét. 

_{Fotó: Tom Hussey}

Az egykori pillanatot látják vajon csak, vagy az az azóta eltelt éveket is talán, hosszúnak érzik az életet és elfáradtak benne, vagy ha lehetne, egy szempillantás alatt visszavennék a tükörben látott alakjukat és újraélnék az egészet? 

Idős embernek képzelem magam, aki a tükörbe pillant és meglátja azt, aki most vagyok. Talán hibáztatja a döntéseiért, talán szeretne megint ugyanaz lenni, talán tud valamit, amit akit lát akkor még nem tudott és figyelmeztetni akarja. Talán csak leülne vele és elmesélné az életét, az eljövendő évtizedeket, vagy nem lenne senki, aki a tükörbe néz, mert nem is leszek öreg.